Ahogy hazahoztuk az autót, másnap mentem is vele dolgozni. Pár napig jött mögöttem a tesóm, megnézte, mit alakítok, hogy tolatok be a munkahelyem előtt a parkolóba. Haza viszont már teljesen egyedül mentem.
Az első alkalommal kezem-lábam remegett. Megterveztem az útvonalat, merre fogok menni.
Egy alkalommal hazafelé készültem. Beültem az autóba, előrehúztam az ülést, bekapcsoltam a biztonsági övet, és elindítottam... volna..., ha elindult volna... Rögtön hívtam a tesómat, hogy baj van! Első kérdése az volt, hogy milyen lámpát felejtettem el lekapcsolni? Hááát... - mondtam, - a kérdés jó:). Nem tudom:)! Mivel a fényszórót azóta többször égve felejtettem, kizárásos alapon az volt a „bűnös”. Kb. 1 óra múlva jött a „felmentő sereg”, ami női szemmel a következőképpen nézett ki: egy piros és a fekete drót, amiknek mindkét végén hatalmas csipesz van.
Kis autóm pillanatok alatt elindult, csak arra kellett figyelnem, hogy le ne fulladjak. Mentünk egy jó nagy kört, hogy másnap is el tudjak indulni:).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.