2009. október 21-én, szerdán reggel 8:20-kor kezdődött az első forgalmi vizsgám. Nagyon hideg volt, ezért a vizsgaközpontban várakoztam, mert az oktató vizsgáztatott. Közben bejött valaki, akit akkor vágtak el a vizsgán, mert amikor kikanyarodott a központtól az útra, túl közel jött egy autó, amit akadályozott… Nem gondoltam akkor, hogy ez a momentummal még találkozom a mai napon. Egyszer csak bedugta az ajtón a fejét az oktató, hogy menjek gyorsan.

        Ahogy az autóban ültem – az oktató kint beszélgetett – megjelent egy nagydarab, rövid, fekete télikabátos, szemüveges férfi, aki már messziről nézegetett befelé az autóba. Szinte bámult. Még le is hajolt, hogy jobban belásson. Beszállt mögém. Se köszönés, se bemutatkozás. Az oktató is beült. A férfi elkérte az igazolványomat, sokáig nézegette. Szerintem a vizsgalap fényképével hasonlítgatta:D. A személyiben nincs szemüveg rajtam, a vizsgalapon van, ráadásul teljesen máshogy néztem ki. Mintha két különböző nő fotója lett volna:D. Sejtettem, hogy ez a gondja. Egy idő után megkérte, hogy forduljak hátra. Szemüvegben mentem vizsgázni. Arra nem is gondoltam, hogy levegyem. Talán akkor jobban hasonlítottam volna magamra:D. Megfordultam, rámosolyogtam, és mondtam, hogy nem hasonlítok a fényképre. Nem – felelte.

        Az oktató csöndben ült, szerintem idegesebb volt, mint én. A vizsgabiztos elmondott egy hosszú litániát arról, hogy nekem most számot kell adnom arról, amit megtanultam. A feladatot teljesen egyedül kell majd elvégeznem. Az oktató fogja mondani az útvonalat, mert az ő hangját már megszoktam. Ha valamit nem értek, akkor nyugodtan kérdezzek.

        Elindultunk. A vizsgaközpontból balra kellett először kanyarodni. Reggel fél 9-kor elég forgalmas az az út, amire ki kellett mennem. Balról jó volt, jobbról, messze jött egy autó, így indultam. Bőven kiértem, az a másik még nem ért mögém, nem akadályoztam őt, nem kellett lassítania! Ezután egy jobb kanyar következett. Ebbe az utcába jobbról nyílik pár kis utca. Az egyik ilyen kis utcából hirtelen felbukkant egy gyorsan jövő autó, pont az utca végén állt meg, hatalmasat fékezve. Lassítottam, mert megijedtem. De mi van, ha nem fékez, és kihajt elém? Látta, hogy tanuló vezető vagyok. Simán ki tudott volna menni. Ott rögtön megkérdezte a vizsgabiztos, hogy mért fékeztem? Hát, mert megijedtem! Mi van abban? Inkább lassítok, minthogy belém jöjjön, nem? Nem ez a deffenzív vezetés?

        A következő kereszteződésnél balra kellett fordulni, bemenni egy alagút alá. Ez volt a mumusom. Ettől a helytől féltem a legjobban. Itt szinte mindig nagy a forgalom. Széles útról kanyarodtam ki. A stoptábla vonalánál megálltam – ahogy az oktató tanította - , onnan indultam volna tovább. (Pont az előző nap mentünk arra, és direkt megkérdeztem az oktatót, hogy hol álljak meg, honnan forduljak ki. Annak ellenére, hogy ez egy bal kanyar, ahol a felező vonal mellől kellene kifordulni, ő engem úgy állított meg, hogy a sáv közepén voltam, és az autó orra jobbra állt – mintha jobbra kanyarodnék. Akkor még az autó elején kerestem egy pontot, és azt viszonyítottam a szemben lévő villanyoszlophoz, hogy a vizsgán ne legyen gond a megállásnál. Mégiscsak az oktató mondta!) Ez volt a következő dolog, amibe a vizsgabiztos belekérdezett. „Mért így állt meg? Mért innen fordul balra? Így tanulta?” – kérdezte. „Igen” – mondtam. Erre megkérdezte az oktató, hogy honnan fordulunk balra? „A felezőtől” – felelte az oktató. Közben lapított. Azt hittem, szétrobbanok dühömben! Akkor nekem direkt rosszat mondott??? Ezek szerint igen...

        Végre kikanyarodhattam. A kereszteződés közepén voltam, amikor az oktató elrántotta a kormányt azzal a felkiáltással, hogy „Ne menjünk neki a falnak!” Fal nem volt, maximum szegély, az is messze. Azzal a lomha autóval egyesben nem is tudtam úgy felgyorsulni és közben váltani, hogy nekimenjek a szegélynek. Ahogy kiértünk az alagútból, a vizsgabiztos félreállított. Nem értettem, mért nyúlt bele az oktató. Mai napig nem értem.

        Ahogy mentünk vissza a vizsgaközpontba, a vizsgabiztos sorolta a hibáimat: már akkor rontottam, amikor kijöttem a vizsgaközponttól, mert ez az autó nem gyorsul olyan gyorsan, el kellett volna engednem azt a jobbról jövő autót (úgy látszik, aznap ez általános probléma volt a vizsgázóknál). Aztán a következő utcában az az autó nem is jött olyan gyorsan, hogy le kellett volna lassítanom. De én vezettem! Akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy lassítanom kell!!! Ha nem fékeztem volna, akkor lehet, hogy az oktató megtette volna helyettem. Annyira féltette az autóját… Most is fékeznék!

        Hogy az oktató mért rántotta el a kormányt akkor? Talán, mert azt mertem mondani, hogy rossz helyről tanított kikanyarodni? Kicsit megaláztam? Nem eléggé!!! De akkor is úgy mondta!!! Igazán jó szándékú ember, ugye??? Ide is elkelne egy fénykép…