A vizsga előtt egy héttel elkezdtem enyhe nyugtatót szedni, mert úgy éreztem, más esélyem nincs. Ott tartottam, hogy ha ez a vizsga sem sikerül, akkor feladom. Pedig mindenben nagyon kitartó vagyok „csak azért is megmutatom”, hogy amit célul tűzök ki magamnak, azt véghezviszem. De belefáradtam. Ennyit még semmiért nem kellett küzdenem.
Szinte biztos voltam benne, hogy ott, az első rutinnál „rontottam el”, mert nem voltam hajlandó fizetni. Hogy az oktató, vagy a vizsgabiztos „hintette el” a nevemet, már mindegy. De hogy valamelyiknek a keze benne volt, az biztos.
Így készültem hát az utolsó vizsgámra. A gyógyszer tényleg jó volt. Nem bódított el, és legalább a szívem nem szorított, nem reszkettem a félelemtől. Teljesen tiszta volt az agyam.
2010. 01. 27-én 13:00-kor volt a vizsga. Reggel, amikor mentem gyalog dolgozni, átment előttem egy fekete macska balról jobbra. Nem vagyok nagyon babonás:D! Megálltam, nem akartam tovább menni, de muszáj volt, mert sehogyan sem tudtam kikerülni azt a helyet. Szidtam hangosan a macskát, mint a bokrot. Szerencse, hogy nem jött arra senki:).
Úgy volt megbeszélve, hogy a vizsga előtt egy órával eljön értem az oktató, és gyakorolok még. Így is volt. Időben jött, és pont olyan nyugodt volt, mint máskor. Ezt a nyugalmat én is átvettem tőle. Egy órát vezettem a városban. Voltunk a vizsgaközpont felé is, mindenhol, ahol eddig jártam. Gyakorlás közben még egy fekete macska szaladt át előttem az úton, itt is balról jobbra... Már léptem is a fékre, hogy ilyen nincs, megyek haza!!! Kezdődött a pánik! Az oktató halál nyugodtan azt mondta, hogy ez most szerencsét hoz! Elhittem neki:).
A vizsga előtt kb. negyed órával már ott voltunk a vizsgaközpontban. Sikerült nyugodtnak maradnom. Kicsit ültem ott az autóban, és nézelődtem. Aztán beszállt mögém a vizsgabiztos. Első ránézésre egy jóindulatú ember volt. Nagyon szégyelltem a vizsgalapomat a kezébe adni. Soha életemben nem buktam meg semmiből, ez meg tele volt sikertelen vizsgákkal.
A vizsga ideje alatt a vizsgabiztos mondta az útvonalat. Pont olyan stílusban, ahogy az oktató szokta. Mindig időben szolt, hogy merre menjek. Nem emlékszem, mennyit vezettem, de azt éreztem, hogy jól csinálom. Teljesen biztos voltam magamban. És – hihetetlen – de élveztem a vezetést:)!!! Nem éreztem azt, hogy vizsgán vagyok.
Amikor visszaértünk a vizsgaközpontba, a vizsgabiztos gratulált a sikeres vizsgához. Nagyon boldog voltam. Kicsit talán sírtam is:). De míg nem volt a kezemben az igazolás a vizsgákról, addig nem éreztem befejezettnek... Viszont a fekete macskákat, akik balról jobbra mennek át az úton, azokat megszerettem:).
Három nap múlva mehettem a vizsgaközpontba a vizsgaigazolásért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.