Az első rutin vizsgám 2009. augusztus 14-én, 12:30-kor volt. Életem egyik legemlékezetesebb, és legmegalázóbb napja marad.

Délelőtt 10 órakor a munkahelyemen voltam, amikor felhívott az oktató, és megkérdezte, ki tudnék-e menni pár percre. Már indultam is. El sem tudtam képzelni, mit akarhat. Nagyon ideges lettem, rosszat sejtettem. Ahogy kiértem az épület elé, csikorgó fékekkel megállt az utca túloldalán – kiugrott az autóból, és odaszaladt hozzám. Vibrált az idegességtől, arca vörös volt, szeme vérben úszott, és kényszeredett mosollyal megszólalt:

-        Csók! Pesti a vizsgabiztos. – mondta összekulcsolt kezekkel.

-        És az nekem jó? - kérdeztem.

-        Meg lehet kenni – felelte.

Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, rávágtam, hogy...

-        Nem! Én még életemben soha nem fizettem le senkit, hogy átmenjek vizsgán, pedig sokat tanultam! Most sem teszem! Ha béna vagyok, akkor bukjak meg, de nem fizetek! Itt emberéletekről van szó!!!

Az oktató még idegesebb lett. Megveregette a vállamat, hogy jól van, nincs semmi gond, ha nem akarok, nem kell fizetni. Visszaszaladt az autóhoz, és elment.

Majdnem sírva mentem vissza az irodámba. Teljesen fel voltam háborodva, hogy mit képzel rólam! Most is bánom, hogy azt a beszélgetést nem vettem fel a telefonnal, de amikor kihívott, nem gondoltam, hogy ilyen korrupt emberrel hozott össze a sors.

Ahogy az előzőekben már írtam, úgy beszéltük meg, hogy délre odamegyek a vizsgapályához, és ő körbevezet. Már 12 előtt ott vártam rá, nem akartam késni. Ezzel szemben a vizsga előtt kb. 10 perccel felhívott, hogy hol vagyok, mert ott vár a munkahelyem előtt, menjek már. Amikor mondtam, hogy dél óta a rutinpályánál várok rá, fel volt háborodva, hogy nem így beszéltük meg. Fő a figyelem… Vagy akkor ő már tudta, hogy semmi esélyem, hogy átmenjek a vizsgán? Megszólalt a lelkiismerete? Áááá! Az nincs neki! Esetleg félt, hogy mit fog szólni a vizsgabiztos, mert a hallgató nem akart fizetni? Vagy ebből nem szokott probléma lenni, mert rögtön fizetnek a vizsgázók? Tőlem ugyan várhatta! Nem kapott egy fillért sem!

Nemsokára megérkezett. Egy számomra ismeretlen tanulóját kérte, hogy mutassa meg nekem a pályát. Az a fiú kísért végig, ő mutatta meg, melyik feladatot hol kell majd megcsinálni. Az oktatóm ezalatt evett, és az üres sörös dobozokat dobta a csomagtartóból a kukába. Nem ért rá…

Kb. fél órás késéssel megjelent a vizsgabiztos. Bemutatkozott. Körbe kellett járnom az autót, megnéztem a kerekeket, a világítást, végül elmondtam, hogy cserélünk kereket. Ezután beülhettünk végre. Az első dolga az volt, hogy belekötött a kontaktlencsémbe. Mintha nem akarta volna megérteni, mi is az… Még pár dolgot kérdezett, aztán húztam egy feladatot. Be kellett tolatnom a garázsba. Pont ezt akartam. Ez volt a kedvencem. Kicsit még örültem is, mert biztos voltam benne, hogy meg tudom csinálni.

Viszont annyira ideges voltam, hogy a lábam remegett a kuplungon. Szó szerint remegett… És csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, mert nem fizettem... Az első három feladatot gond nélkül megoldottam. Épp az utolsó feladat helyére mentem, amikor idegességemben a jobb hátsó kerékkel picit fölmentem a szegélyre. NEM A FELADATOT RONTOTTAM!!! ÉPPEN ODA MENTEM!!! Természetesen abban a pillanatban leállított. Ott ült mögöttem, és mint egy hülye gyerekhez, úgy beszélt: „XY ezt most mééért kelleeett? Ilyet nem szoktunk csináááálni! Ezzel veszélyezteti a gyalogosokat, ugyeee?” Lassan, idegesítően mondta, valószínűleg várta a pénzt. Én pedig csak ültem, néztem őt a visszapillantóban, és arra gondoltam, hogy ha fizetnék, akkor átengedne a vizsgán. A mondatok között várt. Hatásszünetet tartott. Én pedig ott remegtem az autóban, és azért drukkoltam, hogy el ne sírjam magam. Végül, mivel „nem járt sikerrel”, aláiratta velem a papírt, és kiszállt az autóból.

Az oktatóm csak annyit kérdezett, hogy „ezt mért kellett?”. Sunyin, lehajtott fejjel, nem mert a szemembe nézni! Elkérte a pótvizsga díját, és elköszönt.

Azt elismerem, hogy elrontottam. De nem a feladatot! Itt van előttem az akkori „Járműkezelési vizsga minősítő lap”, amin a 7-es feladatnál – Beállás kapubejáróba hátramenetben balra-kiállás – a d. pont van bekarikázva, miszerint „a gépkocsival szegélyre felhajt, felugrat”. MEG SEM CSINÁLHATTAM AZT A FELADATOT!!! Ugyanis nem kaptam esélyt rá… Azt hallottam, hogy ha az egyik feladat helyéről megyek a másikra, és eközben hajtok fel a szegélyre, azért nem buktathatnak meg… Na? Most mi az igaz?

Sokszor végiggondoltam a történteket. Először úgy voltam vele, hogy ha az oktató elenged vizsgázni, akkor ő úgy érzi, tudok annyira, hogy ne hozzak rá szégyent azzal, hogy bukom. Ha így van, akkor nincs szükség arra, hogy bárkit is lefizessek. Ha pedig kell még a gyakorlás, akkor inkább a plusz órákat veszek, hogy még tanulhassak, nem pedig azért, hogy tudás nélkül, a vizsgabiztost lefizetve menjek át a vizsgán…

Annyira szeretném ideírni a vizsgabiztos személyi kódját! Pont itt van előttem… Vagy inkább az aláírásával együtt be kéne szkennelni! Az lenne az igazi:D! Fényképet is mellékelve hozzá… Már lefotóztam:p! Majdnem minden héten látom…

Vajon hányan fizettek neki? Valószínű sokan, különben nem tudta volna megvenni a drága autóját. Egyébként a rendszáma is megvan :D! A biztonsági övet nem használja:D!

Sajnos ezt nem tehetem. Mert hát ennek személyiségi jogai vannak! Egy ilyennek! Még én kerülnék bajba, annyit pedig nem ér…

Az a gond, hogy nem tudom bebizonyítani, hogy mi történt akkor. Egy kezdőnek úgyse hinnének. Meg ugye az oktató is inkább mellé állna, a munkája függhet tőle… Most egy pillanatra megsajnáltam:D! De csak egyetlen pillanatocskára:D!

De egy ilyen gerinctelent sem engednék oktatni, aki NEM ÁLL KI A HALLGATÓJA MELLETT!!! Inkább fizessen, mert pénzre van szüksége a vizsgabiztosnak… Vagy bukjon meg, ha nem fizet, mert a BECSÜLETE TÖBBET ÉR!!! Ha máshogy nem, a plusz órákra és a pót-vizsgadíjra fizessen a szerencsétlen. Mert hát egy bukás nem bukás… Én már csak tudom!

Abból legyen ezeknek még nagyobb háza, autója, hogy a tanulóktól pénzt kér, hogy azok átmenjenek a vizsgán??? UNDORÍTÓ!!!