Már egy éve vezetek. Saját autóm is van, amit nagyon szeretek, hamar megszoktam. Itt a környéken sokfelé jártam, Pesten is vezettem párszor. Láttam már sok furcsaságot ez idő alatt az utakon, és most úgy érzem, folytatnom kell a blogomat.

Egy bosszantó dologról írnék: hogy jutunk át a zebrán autóval iskolaidőben, reggel fél 8 körül...

Amikor reggelente elindulok dolgozni, minden alkalommal elhatározom, hogy türelmes leszek. Ez addig tart, amíg a középiskolák körüli zebrákhoz nem érek. Ezeken átmenni művészet, mert a kölkök - a gyalogosok - az őket megillető jogokat kihasználva "csordaként" mennek át a zebrán, szépen, komótosan, beszélgetve, telefonálva, belevigyorogva az autósok képébe. De ehhez nekik joguk van, mint annyi minden máshoz... Ahelyett, hogy szednék a lábukat, hogy ne tartsák fel a forgalmat. És ennek a "csordának" szinte sosincs vége. Ahogy az autók indulhatnának, megindul egy újabb csapat kölök anélkül, hogy körülnézne.

Ezt még csak tetézi, ha lámpa is van a zebránál. Élvezettel indulnak a villogó zöld utolsó másodperceiben. Persze, mire az út feléhez érnek, pirosra vált a lámpájuk, de ők sétálgatnak tovább. Addigra már a keresztben lévő sávban várakozó autók sem tudnak elindulni.

Ezen az úton 6 ilyen, iskolások használta zebra van, ebből 2 egy nagy, lámpás kereszteződésben. Az út pár perc alatt megtehető lenne... De nem...

Mindig elengedem a gyalogosokat. Egyrészt, mert a kresz előírja, másrészt pedig tudom, milyen rossz hosszú percekig állni az út szélén arra várva, hogy végre valamelyik autós elengedjen. (Főleg a nők!) De azért némely gyalogos csoportnak a kresz adta jogaival nem lenne szabad visszaélnie!

Egy "haszna" azért mégis volt/van ennek a hosszú várakozásnak. Ezen az úton egy alagút alatt is át kell menni. Ahogy kijövünk, van egy emelkedő, szitne minden nap meg kell állni félúton. Itt eddig mindig kézifékkel mertem csak elindulni. Aztán egyik napról a másikra megtanultam megtartani az autót a kuplunggal és a gázpedállal:).