2010. február 8. hétfő. Éppen dolgoztam, amikor csöngött a telefon, valaki faxot szeretett volna küldeni. Csak a sípolást hallottam úgyhogy kapcsoltam is át a vonalat arra a telefonra, ahová ment a fax. Ahogy álltam a gép fölött, láttam, hogy az otthoni telefonszámunkat írja ki. Akkor már tudtam, hogy anyu küldi a jogosítványom másolatát. Én kértem meg őt, hogy ha átvette, rögtön faxolja el nekem, minél előbb láthassam:). Nagyon boldog voltam:)!
Le se tudom írni azt, amit akkor éreztem, mikor otthon a kezembe vettem a jogosítványomat. Mennyit szenvedtem érte! És a legnagyobb problémám az volt, hogy miért pont rózsaszínű:D?
Este hazahozta a tesóm az autóját, és elindulhattam első utamra. Pont úgy izgultam, mint a vizsgán! Ez már élesben ment, itt már nem volt oktató és pót pedálok. Magamra voltam utalva. Tesóm sokat segített, sokat magyarázott, nagyon türelmes volt. Nem féltette az autóját – legalábbis ezt mondta:).
Az első időben nehéz volt vezetni. Furcsa volt, hogy nem mondta senki, merre menjek. Céltalanul tekeregtem a városban. Először minden helyet bejártam, ahol a tanfolyam alatt gyakoroltunk. Napról napra jobban tetszett a vezetés. Arra mentem, amerre csak akartam. Élveztem, hogy már nem tanuló autóban ülök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.