Minden 2009. június 18-án, egy napsütéses nyári napon kezdődött. Az egyik középiskolába kellett mennem délután 4-re beiratkozni. Kis alacsony, vörös képű, 50 körüli, nem túl szimpatikus ember fogadott. Nagyon zavarban volt, amikor bemutatkoztam. Egy régi osztálytársam ajánlotta, hogy ebbe az autós iskolába jöjjek, nagyon türelmes az oktató, ő is itt vizsgázott. Gondoltam, becsületes emberhez küld...
Hetente háromszor jártunk a kreszre. Az oktató kezdetben rendesnek bizonyult. Mindent többször is elmagyarázott, főleg nekünk, nőknek. Már a tanfolyam alatt mesélték a csoporttársak, hogy ismerősöktől, és nemrég vizsgázottaktól hallották, hogy a rutin és forgalmi vizsgánál előfordulhat, hogy amikor a vizsgabiztos beül hátra, megkérdezi, hogy hol dolgozunk, mennyi a fizetésünk. Le voltam döbbenve, ilyenről csak a tévében hallottam. Erről a barátnőm nem mesélt!
Az a tudat, hogy ez velem is megtörténhet, rossz fényt kezdett vetni a tanfolyamra, de még nagyon az elején voltam. Az oktató is azt mondta, hogy csak a kreszre koncentráljunk, ne idegeskedjünk előre semmin. A sok tanulásnak meglett az eredménye, július 15-én elsőre sikerült a kresz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.