2010. 02. 16-án délután felhívott az öcsém, hogy megcsinálták az autómat, el kéne menni érte... Ő eljön értem a saját autójával, de hazavezetnem egyedül kell. Néhány faluval arrébb van a szerelő. Nagyon szerettem volna, de az 1 hetes jogosítványommal féltem egyedül beülni az autóba. Azt kérdeztem tőle, hogy nincs valaki, akit be lehetne ültetni mellém? Csak a biztonság kedvéért. Nem volt. Vagy hazahozom én, vagy csak holnap lesz autó...

     Lázasan gondolkodtam, mit csináljak. Be merjek-e egyedül ülni egyhetes jogsival? Nem töröm össze? Mi lesz, ha bepánikolok? Nem lehetett egyik autót sem otthagyni félúton, mert reggelre szétszedik.

     Tesóm megoldotta a problémámat. Hazajött az én autómmal, és az övét hagyta a szerelőnél. Teletankolva kaptam meg az autót, és még rádiót is vett bele:). Végül én vittem el őt az autójához, hogy addig is szokjam a kezelését. Nagyon boldog voltam, és izgultam rendesen:). A rádiót is csak halkan hallgattuk, mert a vezetésre koncentráltam.

     Mielőtt elindultunk hazafelé, megbeszéltük, hogy ő jön elől, és ha valami baj van, rávillogok, hogy álljon meg. Szerencsére nem történt semmi. Épségben, és nagyon fáradtan értem haza:).

Nagyon boldog voltam, hogy teljesen egyedül vezettem. Leírhatatlanul jó érzés volt:)! És nem féltem:)!